5. fejezet - Odalenn a szigeten 

---

   Szóval amikor Dax a földre ájultan esett össze, a ház tulajdonosa Juan Carlos az égre pillantott, majd felkiáltott: - Stotch watch! - vagyis odanézzenek az égre!

   Az égen egy tátongó lyuk szájába pillanthattak, amely egy farkas-formát öltött, s annak közepe sárgán csillogott. Ran fejében egyre csak az hallatszott, amikor Dax kétségbeesetten fekiáltott; "segítség, segítség!" majd a lámpába akart volna kapaszkodni, de nem sikerült.

   Két perc telt el, és semmi. Rex magát hibáztatta az eset miatt, Mike és Gizuss csakis Rant hibáztathatta, mivel ő volt vele utoljára, Ran viszont tudta, hogy itt minden csak és kizárólag Chederisszel függ össze. Az Erő, a fénykard, a sötét mágiák, a sárga szemek és a farkasforma. ez bizony jó sok "szilánk". Hogy minden összeálljon, már csak egyetlen ilyen "szilánk" hiányzott; nem más, mint a név, amit oly sokan suttognak, amely történelmet írt a félelem könyvében, és ami a megrettegett hatalmat egy csettintésre megszerezte, a név, mitől oly sokat féltek már, a név, mi nem más mint Dárt Cséder.

   Még egy perc. Az óra sajnos lassan ketyegett - talán túlságosan is. Ahhoz viszont rettentő gyorsan, hogy valaki az út végére érjen, és talán a lelke már ne az élőké legyen.

   A huszonnégy éves Daxiel Marleyton Kaoloka szigetén reggel kilenc óra negyvennégy perckor eszméletét vesztette. Egy lány miatt, aki csak azt remélte, talán egyszer meházasodnak, de e helyett... inkább beköszöntött a kín, a szenvedés.

   Chederis szeme újra barna lett. A farkas már eltűnt belőle, és már magánál volt. Az Erő beszélt benne: - Keltsd fel, Chederis! Te hozhatod csak vissza. Egy egyszerű mondat, mely a szíved mélyén lakozik. Amit érzel, kölcsönös. Hidd el, lakozik jó benned! Mily gondolatok, mily gondolatok. Minket nem más írányít, mint  a személyes érzelmeink. Egy vérfarkas nem hozhatja vissza azt, aki a tekintetével altatott el, nem lehet hogy emberként éljen, de vérfarkas testbe zárva talán még megmentheti igaz szerelmét a biztos haláltól.

   Így hát Chederis a fapadlón fekvő Daxiel mellé lépett, leguggolt a test bal feléhez, fejét a mellkasához hajtotta, látta, ahogyan a kintről bekukucskáló szemerkényi fény megcsillan Dax tengerkék szemében, és egyszercsak hallotta, amint a fiú szivecskéje újra erőteljes lökésekkel pumpálta vissza az életet belé.

   A lány felemelte a fejét a fiúról, még mindig mellette guggolt. A srác felült, és nagy nehezen megszólalt: - Hol vagyok?

- Nyugalom, biztonságban vagy.

- Ki vagy te? És én ki vagyok egyáltalán? 

- A nevem Chederis, téged Daxiel Marleytonnak hívnak. Mire emlékszel pontosan?

- Tegnap este én... a parton voltam veled. Szaladáltunk a nedves homokban, és aztán elmentünk vettünk egy hamburgert. Nagyon jól éreztük magunkat, aztán bementünk a vízbe és elúsztunk a szigetre. Leheveredtünk egy fa alá, és azt mondtam neked, menjünk el abba a kis aranyos kávézóba, ami ott volt a parton. Aztán elmentünk, és jött Ran és Mike. A bandának volt egy fellépése... onnantól nem emlékszem.

- Dax, ez két éve volt. Azóta minden kiesett? Az is, hogy mi mindenen átmentünk keresztül?

- Sajnálom. Nem emlékszem semmire. Arra sem, hogy azóta mi történt, meg arra sem, hogy mióta vagyunk itt. Ez egy utazásnak indult, aztán most otthon vagyunk,  vagy hol?

- Nem. Kaoloka szigetén vagyunk, és még nem volt meg az utazás.

- Nemtudom. Azt sem hogy mi a fene vagyok...  

Oldal: Cséder átok - 5 fejezet
Üdvözlet Dárt Cséder birodalmában. - © 2008 - 2024 - cheder.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat